A kávé szülőhazájaként Etiópiában több kávénövényfaj honos, mint a Föld bármely más pontján: nagy részük ma is vadon nő, és sok még felfedezetlen. Etiópiában kizárólag arabica terem, és legalább 150 változatát termesztik kereskedelmi céllal. Ezeket hagyományosan egyszerűen „heirloom” variánsoknak nevezik, ez azonban változóban van, mivel a Jimmai Mezőgazdasági Kutatóközpont dolgozik a fajták azonosításán.

Bár Etiópiában is akad néhány nagyobb birtok, a kávé 95%-át kistermelők termesztik, rendkívül változatos környezetben, többek között „kávéerdőkben”, ahol a kávé vadon nő, és a helyiek szüretelik. Etiópiában minden specialty minőségű kávé nagyjából 1200 méter fölött terem, többségük 1800 méter fölött, Sidamo és Yirgacheffe felföldjein pedig akár 2100 méter fölött is.

Etiópiában a kávé ősi növény, a kávétermesztés viszont nem az. A 9. század végére már tudatosan termesztették, de valószínűleg élelemként, nem italként: a kávéfőzést az arab világ fejlesztette ki. Még amikor az 1800-as évek végén a kávé Etiópia exportcikkévé vált, akkor is inkább gyűjtögetésből származott, mint mezőgazdasági termelésből. Száz évvel ezelőtt az ültetvények – főként Harar környékén – még kivételnek számítottak, a délnyugati „Kaffa” kávét pedig továbbra is vadon szüretelték.

William Ukers 1935-ben így írt erről: „A vadon termő kávét Kaffa kávénak is nevezik, annak a körzetnek a nevéből, ahol a legbőségesebben, természetes állapotában nő. A fák olyan bőségben teremnek, hogy minimális gyűjtési munkával a lehetséges termés gyakorlatilag korlátlan. Úgy tartják, hogy Abesszínia délnyugati részén hatalmas kávéerdők húzódnak, amelyeket a széleiket leszámítva soha nem háborgatott ember.”